Egy jó hírt szerintem lehet úgy kezelni, mint egy ajándékot. (V-tech Szamóca)

„Igyekszem csak a jó híreket meglátni. Egy jó hírt szerintem lehet úgy kezelni, mint egy karácsonyi ajándékot. Velem kapcsolatban leginkább jó híreket lehet felfedezni az elmúlt jó pár évből, és ennek örülök, mert én ezeket meg is élhettem.

Szamóca 2010:

Meg van az út, amit járok most már idestova tizenhat-tizenhét éve. Nagyjából akkor döntöttem el dolgokat, és hála Istennek ezen tudok tovább menni. Ismét egy lemez készül - amibe ahogy illik, bele adunk apait, anyait -, és nagyon bízom benne, hogy ez is majd egy jó hír lesz egy csomó ember számára. Volt egy kis zenei pihenő, de erre az embernek agyilag szüksége van, különben iparossá válna, én pedig azt soha nem szerettem.

A V-tech-nek sincs száz százalékosan vége,

csak egyszerűen a magunk útját járjuk Kefírrel. Ő is a sajátját, én is a sajátomat. Elindultunk egy úton zenész barátaimmal, nagyjából ez folytatódik, nyilván némi átrendeződéssel. A legpozitívabb, amit tudok ezzel kapcsolatban remélni, és ígérni azoknak, akiknek tetszett a korábbi munkásságunk. Biztos vagyok benne, hogy csalódni nem fognak, jó hír lesz, amikor megjelenik.

Röhögőgörcs:

Volt már rádióban, volt tévében is, sőt volt színpadon, ahol sok ezer ember állt. Velem együtt nevettek általában. Rádió stúdióban érdekes, hiszen ott nem látják az embert, nem tudják, hogy miért tűnt el a mikrofon elől a pult alá. Volt egy Balázs show egyszer, aminek én koncepció szerint nem voltam gyakran vendége, de egyszer eleget tettünk egy meghívásnak. Ott volt egy eset - ami utána nem is tudom, hogy adásban lement-e -, amikor a székek közé beesve röhögtem Kefírrel együtt hosszú percekig. Utána próbált Balázs komoly kérdéseket feltenni, amire további nevetéssel tudtam csak válaszolni.”