- Bejártad már a világot…

- Szerencsésnek mondhatom magamat ezért. Voltam már Ausztráliában is, Amerikába pedig rendszeresen visszajárunk. Szinte minden magyarlakta vidéket megismertem, így a Felvidéken, Erdélyben, Szlovéniában és Horvátországban is turnéztam.

- Ezek szerint szeretsz utazni.

- Szeretek utazni, ha nem szeretném, nem csinálnám. Jól bírom.

- Egy évből hány napot töltesz otthon?

- Hétköznap jobbára otthon vagyok. Minden héten van legalább egy nap, hogy fel sem kelek az ágyból. Akkor pihenek, kikapcsolódok. Hétvégén pénteken, szombaton és vasárnap rendszerint úton vagyok valamelyik fellépésem felé.

- A párod tolerálja ezt?

- Elfogadja, hogy ez velem jár.

- Szerelmes, romantikus alkat vagy?

- Azt szoktam mondani: nem nekem kell eldönteni, hogy mennyire vagyok romantikus, döntse el a barátnőm.

- Kihalófélben van ez a típus…

- A lányokat tudom hibáztatni ezért elsősorban. Nagyon kevés lány van, akinek a romantikus típus kell. Hozzám is nemegyszer szaladtak már be lányok levetkőzve, meztelenül, rámenősen. Nekem attól kezdve, ha valaki olyan könnyen adja magát, már nem is kell. Kicsit félek az ilyesmitől, felmerül bennem, vajon eddig hány férfival művelte ezt. Én a szereteten alapuló hosszú távú kapcsolatok híve vagyok.

- Példa van előtted?

- A szüleimet említeném. Édesapám most is itt van velem, ő szervezi a fellépéseimet. Zenész, habár évek óta menedzseléssel foglalkozik.  Egyengeti pályafutásomat annak ellenére, hogy kezdetben ellenezte a választásomat. Túl jól ismeri a zenészéletet, féltett, hogy negatív hatások érhetnek, nem akarta, hogy elrontson ez az életmód. Nem mindenki bírja ugyanis elviselni a népszerűséget, nemhogy a kudarcot, a bukást. Egyébként édesapám karolta fel az AD Stúdiót és a Republicot is. Hál’ Istennek a szüleim nagyon szeretik egymást, van kire támaszkodnom. Olyan világot élünk, hogy az, ha a szülők már nem váltak el, sajnos, nagy eredménynek számít.

- Volt már olyan, hogy rajongóid közül valakinek az életére hatással voltál?

- Nem tudok róla, hogy a zeném megváltoztatta volna valakinek az életét. Ilyenről nincs értesülésem.

- Lesz új lemez?

- Most kicsit lusta vagyok, bevallom őszintén. Jövőre lesz éppen 10 éve, hogy a szakmában vagyok. Kicsit elfáradtam. A szólólemezem kijött 2006-ban, mely a soron következő 7. lemez Akkor megfogadtam, hogy két évig be sem teszem a lábam stúdióba, igyekszem ehhez tartani magamat. Annyi történik, hogy írom, gyűjtöm a dalokat, csak egyelőre nem rögzítem.

- Másoknak is írsz dalokat?

- Általában csak a V-technek, kivétel, ha valakivel együtt dolgozom, mint ezúttal Dj Lotters Krisztiánnal.

- Melyik korosztály ál a legközelebb a zenédhez?

- Egytől százig szeretik. Találkoztam már olyan hetvenéves nénivel, akinek át is adtam a mikrofont, annyira lelkesen énekelt a koncertemen. Az emberek szeretik a V-tech dalokat, mert a dallamos. Ha valami nem dallamos, akkor inkább ki sem adom a kezemből.

- A legnagyobb eredményed mi volt. Szakmai elismerés?

- Szakmai elismerést még nem kaptam, de nem is nagyon számít. Ahogy Majka megmondta: magasról teszünk a szakmai díjakra! Szerencsémre a legjobb zenészek vesznek körül és a legjobb közönség.

- Meddig akarod folytatni ezt az életstílust?

- Lehetőleg életem végéig. Azt szeretném, ha negyven év múlva ugyanitt ülve beszélgethetnénk a zenémről. Példaként említhetném Szikora Robit, aki hihetetlen dinamikával mozog a színpadon, pedig már van mögötte egy pár év.

Bodnár Diána